2007-2008.

Sződligeten közbeszerzési eljárást indítanak az iskola és az óvoda hús ellátására.

A legtöbb településen ezt nem csinálták. Törvényt szegtek. Csendben fű alatt a helyi hentes lett a beszállító. Sok helyen meg lehetet csinálni.

Sződligeten nem.

Sződligeten van egy „tisztahang” aminek igen koszos a „forrása”.

Ez a mi átkunk. Sződliget átka. Ez a díszes társaság azt leste figyelte négy éven át hol lehet feljelenteni az önkormányzatot.

Önkormányzatnak nem volt mit tenni. Kiírták. Ugye senkinek nem meglepő, hogy a helyi hentes labdába sem tudott rúgni. A győztes hús nagykertől vette ő is a húst.

Minden a törvények szerint.

Ment minden a maga útján.

Történt egyszer, hogy mikor a nagykeres kocsi megállt a konyha előtt hát bizony a hús kifogásolható minőségű volt. Jegyzőkönyv, az áru vissza. A beszállító azonnal cserélte és ezerszer elnézést kért.

Tehát nem hogy a gyerekek elé nem került, de még a konyhába sem jutott be!!

A dolognak itt vége is lett volna, ha nincs a „tisztahang”.

De ők éberek.

 „Mérgezik a gyerekeket Sződligeten” kiáltották világgá honlapukon.

 Szórólapokon adták hírül a falunak, hogy jaj, istenkém mi lesz gyermekeinkkel. Odáig fajultak el a dolgok, hogy az amúgy igen hallgatag vezetőjük, most megszólalt.

A jegyző törvényt sértett.

A jegyzőnek itt lett elege.

A tisztahang meg leülhetett a padra, a vádlottak padjára.

Most már csak egy kérdésem van.

Nekünk mikor lesz elegünk, mikor hallgattatjuk el örökre az ilyen „tisztahangot”?