2007-2008.
Sződligeten közbeszerzési eljárást indítanak az iskola és az óvoda hús ellátására.
A legtöbb településen ezt nem csinálták. Törvényt szegtek. Csendben fű alatt a helyi hentes lett a beszállító. Sok helyen meg lehetet csinálni.
Sződligeten nem.
Sződligeten van egy „tisztahang” aminek igen koszos a „forrása”.
Ez a mi átkunk. Sződliget átka. Ez a díszes társaság azt leste figyelte négy éven át hol lehet feljelenteni az önkormányzatot.
Önkormányzatnak nem volt mit tenni. Kiírták. Ugye senkinek nem meglepő, hogy a helyi hentes labdába sem tudott rúgni. A győztes hús nagykertől vette ő is a húst.
Minden a törvények szerint.
Ment minden a maga útján.
Történt egyszer, hogy mikor a nagykeres kocsi megállt a konyha előtt hát bizony a hús kifogásolható minőségű volt. Jegyzőkönyv, az áru vissza. A beszállító azonnal cserélte és ezerszer elnézést kért.
Tehát nem hogy a gyerekek elé nem került, de még a konyhába sem jutott be!!
A dolognak itt vége is lett volna, ha nincs a „tisztahang”.
De ők éberek.
„Mérgezik a gyerekeket Sződligeten” kiáltották világgá honlapukon.
Szórólapokon adták hírül a falunak, hogy jaj, istenkém mi lesz gyermekeinkkel. Odáig fajultak el a dolgok, hogy az amúgy igen hallgatag vezetőjük, most megszólalt.
A jegyző törvényt sértett.
A jegyzőnek itt lett elege.
A tisztahang meg leülhetett a padra, a vádlottak padjára.
Most már csak egy kérdésem van.
Nekünk mikor lesz elegünk, mikor hallgattatjuk el örökre az ilyen „tisztahangot”?
